Török Béla – Fehérszőlő 2012 /Tokaj
Pohárban könnyed, halovány sárga (szalma) színben játszik, ami a megszokott édes borok mély arany színével szemben egy kellemes különbség. Illatában számomra rejtőzködő, könnyed, semmiképpen sem tolakodó, enyhén bodzás jegyeket hordoz. Leginkább fehér virágba borult fák jutnak eszembe. Így, a tavasz majdnem közepén pont ilyenre van szükség. Friss és üde, kóstolásra csábít. Kellemes, lágy édeskés íz jellemzi, ami a szájban bombaként robbanva gyorsan el is illan. Ettől viszont sokkal jobban fogyasztható, nem érezni úgy, hogy egy pohár után már nem kívánsz többet. Hasonlót tapasztaltam már Tokajban a Demetervin Szamorodniját kóstolva. Nyilván ki-ki képességeinek megfelelően fogyaszt, de ez a bor egy könnyű beszélgetés alkalmával igencsak megállja a helyét…, nem lesz telített tőle az ember.
Török Béla munkássága számomra még nem okozott csalódást, hiszen mindig magas színvonalon teljesít, de ez a bora kicsit meglepett. Ez persze pozitív meglepetés, mivel egy – tradicionális magyar fajta, ide vagy oda – kevésbé karakteres szőlőfajta, amit az eddigi kóstolásaim nem emeltek magasabbra a simán átlagosnál. Ezért lepett meg, hogy lehet ilyen JÓ is. Nagybetűvel. A hab a tortán pedig a bor árazása, ami nálam a minden kóstoláskor felmerülő „Finom és kellemes, na de mennyibe kerül?” kérdést alapjaiban teszi fölöslegessé. Helyesebben csak érdektelenné, mivel az abszolúte elérhető kategóriába tartozik. És ha már volt hab azon a tortán, akkor legyen koktélcseresznye is: a természetes édes borokra általában jellemző kisebb kiszerelés – értem ez alatt a 0,5, illetve kisebb palackokat – helyett ez egy klasszikus 0,75-ös palack. Könnyű tárolni, könnyű szeretni. Béla munkájáról szándékaink szerint, nem utoljára esik szó. (1400 – 1800 HUF)
Akik folyton beledumálnak