Pont egy héttel ezelőtt tartottuk a Sauvignon Blanc kóstolót. (Akinek kimaradt a cikk, az itt olvashat róla.) Ezúttal kevesebben is voltunk és a szokásosnál is mértékletesebben fogyasztottunk. A kinyitott 4 palack így nem fogyott el - pláne, hogy megleptük magunkat egy vörösborral is a végére, csak a rend kedvéért - úgyhogy az este végén mindenki vitt magával valamit. Egy jó bor, amiben van minőségi alapanyag, amivel jól bántak a készítés közben, és az elkészítés folyamata nem a kémiaórára hasonlított, az általában tartósnak ígérkezik. Arra gondolok, hogy visszadugózás után - nem levegőn felejtve - általában pár nap múlva is fogyasztható és nem veszít - sokat vagy egyáltalán - az élvezeti értékéből. Szóval a kóstolt 4 borból 3 még így, egy héttel később is a hűtőben pihent, hiába na, zűrös időszak volt ez, így húsvét előtt. Összebeszéltünk hát, és 7 nap múltán újra pohárba került a maradék három nedű.
Ha egészen pontos akarok lenni, akkor csak kettő. Nagyon nem lepett meg, hiszen elég régóta fogyasztom Peti borait, de a két Benedek bor kerül az iható kategóriába. Gondolok itt arra, hogy a 2012-es és a 2011-es Benedek Sauvignon Blanc tételek, hűtőben tartva, 7 nappal később is ugyanazokat az illatokat (egy kicsit mondjuk már árnyaltabban) és ugyanazokat az aromákat adta. Még mindig dolgoztak a savai, még mindig fickándozott az ember szájában és még mindig jó volt kortyolni. Annyira jó, hogy nem lesz több után követés, a palackok elfogytak, végleg. Sajnos a Pántlika pince bora megfáradt és minden karaktere, ami az első kóstoláskor tetszett nekünk és kiemelte a mezőnyből a bort, elenyészett. Nem volt már jó, nem volt fogyasztható.
Mindezt azért tartom fontosnak megosztani, mert nem minden ember gyermeke fogyaszt napi szinten bort, sokszor csak egy pohárral kívánja azt, amit kinyit. Egy-egy nehezebb nap végén hazaérve kipukkantjuk azt a palackot, amit megkívánunk, fogyasztunk belőle, majd ami a palackban maradt, azt visszadugózzuk, és megy a hűtőbe. Aztán a következő pár napban elfelejtjük, vagy nem is gondolunk rá, vagy csak egyszerűen nem azt a bort szomjazzuk, és csak 3-4 nap múlva jut eszünkbe újra. Tegye fel a kezét önszorgalomból az, aki ilyenkor mély fájdalommal a szívében öntötte azt ki, mert nem bor, hanem lőre volt a tartalom. Megesik ez mindenkivel. Ez az, amikor a sokszor végletekig feszített borok, a tökéletes első benyomás érdekében kidolgozott tételek - még esetlegesen a drágább árkategóriában is - megbosszulják, hogy nem tudunk meginni 0,75 l bort egy lendületből. Kár érte! A borért, a korábbi szép élményért és nem utolsósorban, a pénzért. Jó lenne ezt előre tudni, de sajnos csak ráutaló jelek vannak, azok pedig, mint tudjuk, sokszor csalókák. Mindenesetre ezért is jó, ha az ember tud valamit a borászról és a munkájáról, mert így sok minden "sejthető" a boráról is. Egy újabb ok, hogy figyelmesen kóstolgassunk!
Kellemes Húsvéti Borozást mindenkinek!
Akik folyton beledumálnak