A húsvéti időjárás nem kényeztet el jó idővel. Ilyenkor kimozdulni is alig van kedvem, nemhogy mindenféle elfoglaltságot szervezni. Még szerencse, hogy a szükséges „adag” borért nem kell menni sehova. (Az ünnepekre való tekintettel ’Trainspotting’ és ’Rekviem egy álomért’ vetítést tartottunk). Korábban is szóba került már, hogy helyes-e azonnal meginni az ízletes borokat, vagy érdemes eltenni őket későbbre, kivárva azt a pillanatot, amikor TÖKÉLETES lesz. Nem lehet ezt egyértelműen megválaszolni, de ezúttal határozottan jó ötletnek tűnik a pince/szekrény mélyének vásárolni.

Szeretem a Mátrát, szeretem a borászokat arrafelé, és szeretem, amit csinálnak. Na persze nem mindenkinek a munkája villanyoz fel, de majd ti is rájöttök szép lassan, kik is azok, akikre gondolok. Általában nem akarok én beállni semmilyen sorba, de a saját tapasztalataim is sokszor ugyanazokhoz az emberekhez vezetnek el, akikről a „műértő” többség ódákat zeng. Az egyike ezeknek a legényeknek Losonci Bálint. A borirodalom szépeket, jókat ír róla. A munkáit ismerve pedig én sem mondhatok semmi rosszat, hacsak azt nem, hogy az Ő esetében meg kell tanulni a dolgokat helyén kezelni. Nem keresgélünk itt tutti-frutti illatokat, meg a nagyközönség számára is könnyen érthető dolgokat. A kivételeket keressük, és azt a különcséget, ami Bálint valójából fakad.

Losonci Bálint – Zöldveltelini 2011 /Mátra

Ahogy a címben is szerepel, és a címkén is láthatjátok, 650 palack készült belőle. Elkezdünk dolgozni a dugóhúzón és erősen gondolkodunk, hogy helyes-e kinyitni a palackot. Már mindegy, megtörtént. Emlékszem, hogy a kóstoló alkalmával is ütött a bor és elhűltünk tőle, milyen. Mindezt szombat délben, hogy tudjuk hol a helyünk. Örömmel tudatom, hogy bár 1 év eltelt az utolsó alkalom óta, amikor kortyoltuk, a bor SEMMIT sem változott. Nem is tudom, hogy kellene-e neki nyugodnia, lágyulni a palackban vagy egyértelműen ilyennek született, mindenesetre már csak 1 alkalommal próbálkozhatok.

Illatában számomra szerény, rejtőzködő, levegőzés után is csak nagyon keveset mutat magából. Akkor is inkább a terület és a kezdődő tavasz nyersebb illatai érződnek, mintsem a könnyű buké. Bálintról és egy összehasonlítási alapként emlegethető velteliniről már van írás tőlem és Mr. Red tollából is. Szóval az első korty az illatok után semmi meglepetést nem tartogat. Kemény, nyers és agresszív, kiemelkedő savakkal és egyáltalán nem kispályás alkohollal (nézd a címkét: 15,5%). Száraz, azoknak való száraz, akik elboldogulnak a testesebb, vehemensebb italokkal is. Minden más esetben fájni fog, az ára is. Ahogy melegszik kicsit, lágyabbá válik és talán egy kicsit könnyebben fogyasztható is lesz, de attól a lényeg megmarad. Az utóérzése is ugyanolyan, nincs benne trükk. Egyenes és marcona. Most már értem a Bálint kóstolója utáni állapotot az akkori legénységen. Így utólag is, bocsánat. Ezzel számolnom kellett volna.

Mindenesetre ez egy remek bor, ha szeretitek a másodlagos és harmadlagos jegyeket is, és nem csak a gyümölcs kell. Nekem még van egy palack, majd megbontjuk és megint mesélünk róla.