Levadásztak minket! Megfigyeltek, lekövettek és szimplán csapdába csaltak. Szerencsére csak arról van szó, hogy valakinek szemet szúrt (nem pedig szúrta a szemét...) a munkásságunk és úgy gondolta, hogy hasznára lehetnénk egymásnak. Ő bort készít, mi meg fogyasztjuk, és ha jó áruljuk. Úgy tűnik nagyon bízott a boraiban…
Szóval Hajóson is van kézműves borászat, gondoltátok volna? Mi se. Amíg Hinkel úr (egyik érdekelt) kellemesen erőszakos invitálásának engedve meg nem kóstoltuk a következő három tételt. (Természetesen viccelek, teljesen jó arc, végül is mi más lehetősége lenne egy kis borászatnak abból a régióból, mint nyomulni?). Szóval, kellemesen meglepődtünk, még ha nem is érezzük véglegesnek, teljesen kiforrottnak a pince borait, de stílusa, az már most van. Ennél több pedig nem kell indulásnak. Vagyis de. Rohadt sok kitartás, hogy ne adják fel ezt a stílt. Mi szurkolunk, és segítünk, ahogy tudunk.
Cserszegi Fűszeres 2013
Illatban még semmi extra, pont nem ezt várjuk a Cserszegitől, hiszen itt is a mostanában divatos felturbózott módihoz vagyunk szokva. Kortyolva viszont..., elég durva. Na jó, csak a fajta esetén bevett szokásjoghoz képest. Már-már pazarlóan nagy test, különösen, ha a piacon mozgó többi illatos fajtához viszonyítunk. Szép, de közel sem egy könnyű itóka, karakteres, mégis kifejezetten ’frissítő’ cucc. Nekünk bejön, de nem lesz könnyű eladni, mert kicsit atipikus bor ez. De mi majd jól elmagyarázzuk a fogyasztónak, hogy miért is jó (kell) ez neki!
Fröccsnek viszont kifejezetten üdítő anyag, mivel a masszív karakter és a hozamkorlát miatti beltartalom a szóda hatására megszelídül és veszít az erejéből, de továbbra sem lesz gejl és megjátszós, hanem marad kicsit karcosabb, ami a nyári melegben sokat segít majd.
Zweigelt Siller 2013
Úúúgy bírom, mikor illatban nem a rágógumit és a tuti-fruttit kapom, hanem a szőlőnek és a mustnak a természetes aromáit. A zweigelt amúgy is erős orrban, kifejezetten egzotikus, szexi, amolyan „pinós” illatokat tud adni, ha jól van elkészítve. A korty is hasonlóan friss, üde, gyümölcsös..., de mi ez a savanyka itt a végén?!? Már azt hittem, találtam egy tökéletes nyári majdnem vöröset, amely könnyed, laza, elegáns, de a savérzet a végén visszarángat a valóságba ebből a naiv szárnyalásból. Még szerencse, hogy szóltak előtte, ne lepődjünk meg nagyon, amikor ezt kóstoljuk, mert ez amolyan otthoni beszéljük meg a dolgokat bor, nem pedig a ’csajozós edition’.
Próbáljuk ki akkor szódával – nocsak, így egy tökéletes üdítőitalt lehet belőle készíteni! Persze ettől még gyerekeknek és éretleneknek nem ajánlanánk, de ha szembe jön, tudd mi a dolgod!
Kékfrankos Rosé 2013
Színre inkább siller ez, már megint lesz anyag mögötte, úgy tűnik. Illata kellemes, természetes, de az előző tételek után ez már nem újdonság (viszont mindenképpen jól esik). Ízre: tökéletes. Szép test, frankó savgerinc, gyümölcsösség, nem lóg ki belőle semmi, pont ezt várom egy kékfrankos sillertől. Még ha rozénak csúfolják is. Nem kell megjátszani, hogy nagyon jól esik, csak azon kell aggódni, hogy van-e még. A három fogás közül mi úgy éreztük ez a legkiegyensúlyozottabb, a leginkább meggyőző. Paprikás csirkéhez (nokedlival, tejfölös ubival) jobbat nehezen tudnék elképzelni. Webshopra vele!
Akik folyton beledumálnak