A játékszabály a régi, ha viszont mégsem emlékeznél akkor itt olvashatod.

Jásdi – Szürkebarát 2013

Szeretem ezt a kicsit testesebb, fűszeresebb még a nevében is igen mókás fajtát. Sokszor jobban esik, mint az ellágyított, alapvetően könnyű borok, hiszen ennek van egy szép gerince és teste. Jó esetben. Most a reduktív vonal balatoni továbbhúzásának estem áldozatul. Olyan, mintha az olaszrizling fölé lőttek volna (amit direkt nem kértem), de pont csak annyival, nehogy megkedveld, nehogy kérj újra belőle, mert van itt ütősebb tétel is, kicsit drágábban. (3370 HUF/palack borbárban)

Meinklang – Grüner Veltliner 2012

Ez van, amikor ajánlanak és nem én választok. Kapok egy jó bort. Ok, kicsit drágább, de a kiművelt pincemunka meghozta a gyümölcsét. Mostanában kóstolgattunk Zöldveltelinit és azt kell, hogy mondjam, hogy klasszikus iskola. Se nem agresszív, se nem lenyúzott tétel. Szépen forog, a savai is könnyedén futkosnak az ember nyelvén. Hirtelen kedvet kap ahhoz, hogy megismerje a fajta többi példányát, de leginkább a pince többi munkáját. (4500 HUF/palack borbárban)

Kikelet Pince – Hárslevelű/Lónyai 2012

Esküszöm legközelebb valami más kiszállót választok (ismétlem magam a fajtával). Nekem is kell a gyakorlás, na. Nincs hiba, nagyon nincs, ebben a dűlő szelektált tételben, hiszen a pince konstans magas szinten teljesít (ez már itt is kiderülhetett). Nagyon jól esett az illat és aroma kavalkád, a karakteres savak és a kiegyensúlyozott alkohol-mineralitás-maradékcukor hármas, ami mindig fellelhető a minőségi tokaji körnél. Ha randin lennék, és tuti tarolni akarnék, valószínű, hogy ezzel ’dönteném le a falat’ (6750 HUF/palack borbárban)

Szerencse, hogy nem kell egyszerre egy palackot venni…,ugyanakkor az is érdekes, hogy ahány hely, annyi pohártöltet (1-1,5-2 dl)

Szép napot!