Mr. Red megírta a bevezetőt ehhez a témához (emlékeztek ugye?), így ezúttal én nem eresztem hosszúra a felvezetést. Egyébként is megkaptuk, hogy nem tudunk röviden írni. Szenvedélyesen rajongunk a borért, ezért nehéz útját állni a kitörő szavaknak. Ha beszélnünk kellene róla, az sokkal, de sokkal rosszabb lenne. Ez van, de azért rövidítek.
Benedek Péter – Sauvignon Blanc Epres Dűlő 2012 /Mátra
Illatában hozza a csavarzáras (reduktív) alapokat, friss és üde, zöld és fehér egyben. Van valami érdekes az illatban, ami jelzi, hogy nem lesz egy egyszerű itóka. Ízében pedig csak ráerősít erre, minden rendben van vele, de egészen ásványos és kissé talán ’sprőd’ is. Érezzük a termőtalajt, így aki csak a gyümölcsöt szereti, az gyakoroljon előtte. „Kezdőknek” talán nem is ajánlanám, hiszen az Epres dűlő nem könnyű eset, noha nagyon határozott és szép. Mindezek ellenére a bevállalósaknak és közepes méretű társaságoknak, néhány "szakértőbb" taggal alaptétel. Talán nem fog azonnali hatást okozni – dehogynem. (1700 – 2000 HUF)
Pántlika Pince – Sauvignon Blanc Gálickő Dűlő 2012 /Dörgicse, Balaton-Felvidék
Szép szín, bár az elvárható Sauvignon Blanc színhez képest sokkal mélyebb. Általában az érett borok sajátja ez, persze ettől még jó nézni, forgatni a pohárban. Már csak azért is, mert így intenzíven lehet útjára engedni az illatokat, hogy aztán élvezzük azt. Ugyanis van mit. Kifejezetten könnyed, behízelgő és a valószínűsíthetően hordós tartás miatt van benne egy kis csoki, „epres milka” íz. Lehet, ez túlzás vagy butaság, de valóban ez érződik ki a legjobban és talán emiatt is nagyon itatja magát. Van test rendesen, nem trükközik, csak a hordó miatt elbújik, és nem az kerül az előtérbe, mint az előző esetben. Ennek a már-már idilli mesének az egyetlen árnyoldala talán az árazás. De ettől még csajok, ha egymás közt összejönnek…akkor ez egy nagyon jó választás. (2900 – 3400 HUF)
Benedek Péter – Sauvignon Blanc Epres Dűlő 2011 /Mátra
Régebbről már ismerem ezt a bort és most, hogy újra kortyolgatom, felvillannak az első alkalom képei. Már akkor is nagyon érdekes volt a színe, az illata és az íze is. Akkor még az alkoholja mohón tolta magát az előtérbe és egyáltalán nem viccelt. Ezt akkor elkönyveltük Peti stílusának. Számomra ez a tétel lesz az egyike a határozott bizonyítékoknak arra, hogy mennyi minden történik a borral a palackban. Kár, hogy az első alkalommal nem örökítettem meg az emlékeket írásban. Még most is testes illat, de nem tolakodik, inkább csak hagyja magát megfejteni. Mindenki talál benne valami szépet és olyat, amit a magáénak érezhet. Talán nem a tipikus fajtajelleg dominál, de a bor már érett és elérte azt a pontot amikor INNI kell. Ízében adja az intenzív, játékos vonalat és jól esik fogyasztani, annak, aki szereti a hordó, a terület és a bor adta karcosságot. Merthogy nem egy könnyed esti itóka ez, hanem marcona, kemény legény. Nehéz megérteni, de könnyű szeretni. Ilyenkor kezd el gondolkodni az ember, hogy talán sokszor jobb lenne nem gyorsan meginni a bort, hanem többet venni, és abból eltenni későbbre is. (1700 – 2000 HUF)
La Forge Estate – Sauvignon Blanc 2010 /Franciaország
Illatában az összes közül elsőként hozza azt a klasszikus bodzát, üde tavaszi illatokat, amiket kerestünk az első palack óta. Ízben ugyanezt a kiegyenesített tömegigényhez igazodó aromákat hordozza. Mindez persze nem jelent rosszat, csak magyarként már automatikusan keressük, hogy mitől lesz különleges valami. Ebben az esetben azonban ez attól lesz különleges, hogy egyszerűen hozza azt az illat és aroma hullámot, ami a nagyközönség számára elvárható minimumot, standardot adja. Inni akarom és elfogyasztani, beszélgetni és élvezni. Kicsit hajaz a korábbi Wachau-i borunkra. Ahogy Mr. Red írta, tényleg érdekes felismerés, hogy a nemzetközi piacra dolgozó pincék tőlünk nyugatra milyen stabilan hozzák az egyforma, stabil minőséget. Nyilvánvalóan a gazdasági kiegyensúlyozottság, a pince és a birtok stabil tapasztalata, a piacon eltöltött idő, az eszközállomány mind kínálja a nyugodt munka lehetőségét. Erre azért már itthon is van példa, szerencsére.
Mindezek ellenére én azt éreztem az első korty óta, hogy ez a tétel túl van már az ereje teljén, és inkább lecsengőben van, mint a csúcson. Talán ezért is az alacsonyabb ár. (1500 – 1800 HUF)
Akik folyton beledumálnak