Valójában csak az első 2 tételre igaz ez szó szerint. A harmadik bor amolyan kitekintő volt a részünkről, olyan irányba, ahol az egységességet ünneplik, a világpiac számára felállított standard munkával támadnak, hogy hírét vigyék az országnak, a régiónak, a BORUKNAK. Ezzel együtt azt gondolom, hogy bár a bor maga az alap szint fölé tehető – árban és kategóriában –, valójában az számukra az alap. Nekünk is az volna jó!
Tavasz közeledtével kerestük a könnyedebb, emészthetőbb nedűket, amiket csak úgy elkortyolgatunk a munka után. A magyar piac java erősen elmozdult a könnyű, friss és üde borok felé, ezért a hagyományosan nagy termelőknek nevezhető pincék stabilan hozzák a kínálatot. Mindenki tudja, mindeni ismeri és mindenki sorolná is. Mi történik, ha kicsit kitekintünk ebből a világból? Ha kicsit lelkesebbek vagyunk és kísérletezőek is? Na ilyenkor kezdődik a szórakozás.
Benedek Péter – Chardonnay 2012 /Mátra
Benedek
Péter előző évjárataiban megszokott tételeihez képest ez egy lényegesen könnyebb, lágyabb, simulékonyabb bor. Amolyan igazi mindenhova beférő belépőbor. Minden meglepetés és agresszió nélkül dolgozik, miközben az elvárható egyensúlyt hozza magával. Kicsit talán lágyabb is, mint amit egy Chardonnay-tól elvárnánk/elvárhatnánk. Arról nem beszélve, hogy Péter munkáját jól ismerve, én kicsit hiányolom is a szokásos jegyeket. Ettől persze még ez egy jól iható, remek ár-érték arányú bor, és valójában egy szélesebb réteg (akár az eddig bort nemigen fogyasztók köréből is) elérésére remek választás. Aki valami izgalomra vágyik, az viszont ne ezt a tételt válassza, aki viszont mindenkinek jót akar, az viheti. A ház bora. (1200 – 1500 HUF)
Losonci Bálint – „F” mint Furfang 2012 /Mátra
Szerencse, 
hogy Bálint dolgozik ott a Mátrában és ezzel biztosít nekünk témát, amiről lehet beszélgetni iszogatás közben. Sokak számára újító, és sokak számára követendő minta. Az viszont talán vita nélkül állítható, hogy nem a klasszikus ’beállok a sorba’ termelő és minden borából süt a befektetett munka és természetesség. A mostani borunknak Furfang a neve, furfangos a bor is, különösen akkor, ha azt a magyar furmint mezőnybe illeszti az ember. Itt kell érvényesíteni az egyik alapszabályt… Légy türelmes. A kezdeti buborék és zavaros szín, a kusza illatok egy kis várakozás után – ehhez kell a beszélgetés – eltűnnek, szépen megjön a kitisztulás és összeáll a kép. Légy kitartó, így megjönnek a furmintos jegyek, a szép mátrai illatok, a friss üdeség, a játékosság és egyből azt gondoljuk, hogy bőven megérte az árát. Bálint kínálatának legalacsonyabban árazott tétele ez, de még mindig az előzőleg kóstolt borunk fölött van. Persze, nem összehasonlítani akarom a kettőt, nem is lehet és nem is szabad. Miközben kortyolgatjuk, megy vele az idő és egy kellemes élmény marad a végére. Vidd és idd, mindig keresd a következőt… Akkor igazán jó választás, ha nehezen viseled, vagy nem szoktad meg a tokaji/somlói vonalat a furmintból. (2000 – 2500 HUF)
Wachau – Grüner Veltliner 2011 /Ausztria
8-10 Eur árka
tegóriában egy zseniálisan kiegyensúlyozott, kerek, nem tolakodó, de nem is rejtőzködő bor ez. Lágyan csúszik az ember torkán és csak azzal kell foglalkoznia, hogy hagyja játszani a szájában az ízeket. Jól esik inni, nem terhes, nem ad sokkal több feladatot a megértése annál, mint amire szükségünk van. Idősebb is, ami sokszor egy jó bort sokkal jobbá tud tenni, mert megnyugszik. Zöldveltelini, amit sokkal inkább a nemzetközi piachoz és a szélesebb rétegek igényeihez hangoltak. Nem akar majd senki ott lakni és mindennap ezt inni, de ha felbukkan előtte egy borlapon, nem lesz rest ezt kérni. Nem lesz meglepetés. Azt merném mondani, hogy lehet magyar zöldveltelinit ennél jobbat, szebbet, különlegesebbet kóstolni. Ha mondjuk, hogy az első, chardonnay vonalhoz hasonlít, akkor nem lövünk nagyon mellé. A különbség a minőségben és az árban van. Persze itt inkább az a fontos, hogy mekkora üzemméretben, milyen körülmények és támogatás mellett készült. Ettől kerül egy egészen más ligába ez a bor, mint mondjuk az előző kettő. Szerencsére itthon is vannak ehhez hasonló irányba induló nedűk.
Nagy talány és megfejtés nem volt ebben a körben, de nem is annak szántuk. A borok hozták, amit tudnak és tudtunk mi is, miközben az árak a felmérések szerinti átlagos havi borvásárlás felénél járnak. Ha ebből tudnék csak 2 palackot venni havonta, akkor is inkább így tennék.
Akik folyton beledumálnak