Wine Shack

Kezd megjönni a jó idő és ez automatikusan hozza magával a várva várt fröccs szakaszt. Olyan ez, mint az ember életében a kamaszkor. Azt csináljuk, amit nem lenne szabad, mert jó. Ugyanakkor már értékeljük a korrekt dolgokat és csak azt fogyasztjuk, ami magában is okés. Én mindig külön kérem a szódát – nem bubis vizet –, és magamnak készítem, ahogy éppen jól esik. Így ugye belefér, hogy megnézzük milyen is a bor szóda nélkül. Egyáltalán nem mindegy, miből is lesz a nyári üdítő nedű. Nem akarnék okoskodni, hiszen mindenki más arányban vegyíti, és mást is vár el a bortól. Beszéljünk hát akkor a borról, jelen esetben 2 különböző iskola és generáció, különböző terület és különböző fajtaválasztás érintésével.

Kislaki Bormanufaktúra – Rosé 2013 /Balaton

Merlot, Cabernet, Pinot Noir cuvée rozé a friss áldozatunk. A jó rozé cuvée magában rejti az egyes fajták előnyeit, miközben ügyesen kiegyensúlyozza azok esetleges hátrányait, hogy végül örüljünk, amikor kitöltjük a pohárba. Ebben az esetben ez tökéletesen sikerült. A Pinot Noir és Merlot illatvilága harcol, miközben a pohárban forgatva érezzük a különböző piros bogyók illatait. A színe pedig a megfelelő áztatásnak köszönhetően nagyon szép, hívogató. Szénsavval palackozott a frissesség fokozására – a fotózás közben mondjuk volt vele bajunk rendesen –, viszont nem tolakodó, mikor a pohárba kerül. Ízre pedig egy feszes, nagyon jó savérzetű italt kapunk, ami már szóda nélkül is itatja magát. A savainak köszönhetően nem egy gejl, nyúlós kortyot kapunk, hanem amolyan „barátnős pofozgatást”, ami még jól esik és játékba hív. Ugyanilyen volt az illata is, nem a mostanában nagyon divatos tutti-frutti. (1500 – 1600 HUF)

Fröccsként, a szóda jól felpörgeti nekünk a savakat és a Cabernet jegyeket, amitől még a korábbinál is jobban fogjuk szeretni (1:1 arányban). Fokozva az arányt pedig ifjabbaknak is nyugodtan adható, mert szinte gyümölcsszörp benyomása van. Valószínűleg így már semmi sem ment meg attól, hogy kivégezzük a palackot!

Benedek Péter – Kékfrankos Rosé 2013 /Mátra

Tiszta kékfrankos rozéként nem játszik, nem mutat más illatokat, mint várnánk. Ez egy kicsit sarkosabb, keményebb, talán egy kicsit férfiasabb, savanykás, savhangolt rozé. Ezt mutatja az illata és ezt adja az íze is, kiegészítve egy kis gyümölcsös utóérzéssel a korty lecsengésében. Na ez az, ami miatt azt lehet mondani, hogy kifejezetten kellemes inni. Annyira kemény, amennyire nyáron vágyunk az ébresztő hatására, de az utóíz megadja a következő korty igényét. Pétertől fogyasztom már ezt a bort egy ideje (különböző fajtaházasítással ugyan), de azt hiszem, most esik igazán jól. Minden összeállt benne. Érdekes módon a 2 borunk teljesen különböző, de a szépségei miatt mindkettő abszolúte ajánlott kategória, inkább csak az aktuális hangulat dönt. Nyárra az ilyen borból kell otthonra, mert a nap végén szívesen isszuk. Igyátok ti is. (1250 – 1500 HUF)

Fröccsként, a szóda itt is felpörgeti a bort, de ebben az esetben a gyümölcsös aromák kerülnek előtérbe, és mivel a savai megmaradnak, de a korty már üdébb és zamatosabb, a lányok is beszállhatnak. Kerti sütögetések, vendégvárás időszakára kiváló, nem telít el, de éppen segít a hangulat szinten tartásában. Remek kis bor ez, hamarosan hozzuk mi is!

Sauska – Villányi Rosé 2012 /Villány

Azért született meg olyan lassan ez a cikk, mert a kóstolás közben egy barátomnál belefutottam a harmadik tételbe. A gondot az okozta, hogy írjam – ne írjam dilemmába kerültem. Alaptétel is lehetne, hogy a rozé borokat nem tartogatjuk, sem a szekrény tetején, sem a mélyén, hanem lehetőség szerint minél előbb elfogyasztjuk. Tisztán vagy fröccsként, kinek szájíze szerint. Ezzel ez nem történt meg, a szekrény mélyéről került elő és mire odaértem a találkozóra, már nyitva volt. Na, bumm, megnézzük.

A pohárban forgatva szép villányi borokra jellemző érett színe volt, de hiányzott a frissesség és a mozgékonyság belőle. A színe is inkább olyan ragyogás nélküli, nem zavarosnak mondanám, de olyan érzésem volt, mint amikor olyan emberrel állok szemben, aki már ébren van 36 órája. Illatában is hozza az elvárható villányi meleg illatokat és még a gyümölcs is ott volt benne. Sokat mondjuk nem kellett keresgélni, hiszen ezeket elsőre adta, egyenesen és egyértelműen. Ízre is megvan benne az a gyümölcs, amit az illatban megtaláltunk. Valahogy mégis olyan, hogy nem igazán esett jól. Nem a bor kritikája ez, hanem az időé, ennyit nem szabad a palackban hagyni. Volt benne minden, ami borrá teszi, de valahogy laposnak tűnt és üresnek, mint egy társalgás egy túlsminkelt, messziről csinosnak látszó nővel, aki aztán közelről majdnem az őrület jeleit mutatja. Menekülni kell tőle, ahogy a bortól is. (1500 – 2000 HUF)

Fröccsként, egy kis életet lehelt bele a szóda, de nagy csodákat nem tudott tenni. Sokkal fogyaszthatóbbá vált, de azért az ajtót most sem csapta ki és a korábbiakban felpörgetett játékos, üde érzés nem vett a hatalmába minket. Ezúttal így jártunk.