Nem titok, korábbi írásaimból is kiderülhetett, Ludányi Balázs egyik kedvelt borászom. Emberileg és szakmai megközelítésben is közel áll hozzám. A 2012-es kékfrankosát jól megdicsérgettük legutóbb (itt és itt), elárulom, abból az évjáratból a Cabernet Franc nálam még nagyobb kedvenc (már a '11-est is csíptem). A fehéreit is szeretem, úgyhogy vártam már a '13-as tételeket nagyon. Most, így húsvét táján elérkezettnek látom az időt a birtokfehér, majd a Hárslevelű felpattintására.
Kezdjük a Birtokborral. Szuper-szexi illat, dominálja a szürkebarát és a sárga-muskotály. Amúgy van benne még leányka, zenit és rizlingszilváni (férjezett nevén Müller Thurgau). Igen, uralkodnak az illatos fajták. Spontán erjedt, naná. Reduktív, csavarzáras. És ahogy ilyen setting után kell, ízben-textúrában hozza is a könnyedebb, gyümölcsös stílust. Hú, piszkosul itatja magát! Pedig nem operál maradékcukorral, száraz, mint a puskapor. Balázs úgy tűnik megfogadta a korábbi évjáratot ért kritikát, és visszavett a magas alkoholból, 
odafigyelt a szép savakra, az eredmény pedig egy olyan cucc, amit látatlanban ajánlhatok mindenkinek – anélkül, hogy tudnám kiknek, milyen alkalomra viszi. Merthogy ebbe senki sem fog belekötni, az biztos. Sem a kezdő, Irsain szocializálódott borissza, sem a tapasztaltabb, sokat látott fogyasztó.
Ebben a borban benne van minden, amit ebben az országban szeretek. Azok az ízek-illatok, amiket gyermekkorunk óta magunkba szívunk, a napsütés, Balaton, a sült-keszeg és a barátok. A család. A fröccsözés, a gyönyörű tájak és a jókedv. Igyuk meg gyorsan, hogy kicsit feltöltődjünk, mielőtt visszamegyünk az ÉLETBE, mert van ám ennek az országnak egy másik oldala is: a plazacicás-terepjárós intoleráns bunkók világa, a türelmetlenség, szorongás és a stressz eluralkodása, a betegség- és válási statisztikák éllovasának kétes dicsősége. Ez ellen védőital egy ilyen tiszta, derűs, megkérdőjelezhetetlen nedű. (2000-2200 Ft)
Akik folyton beledumálnak