Miután Mr. Red megírta a blog indító cikkét, arra gondoltam, nekem is fel kellene festenem az előéletemet a témával kapcsolatosan. Ekkor viszont rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is azt gondolom, hogy tapasztalatokban és ismeretekben gazdag vagyok, nem nagyon van ennek nyoma. Nem vagyok olyan termékeny, mint Mr. Red, annyira nem, hogy ezt az első anyagot is jó sokáig rágtam és számtalanszor átírtam. Hiába na, gondolatban sokkal jobb vagyok és ezt a részt még tanulnom kell. A kritikákat jól viselem…

Mivel semmi nyoma a tevékenykedésemnek, kénytelen vagyok az emlékeim bugyrából egy jó adag mesét előkeríteni, ami egy unalmas és érthetetlen maszlagot fog eredményezni. Ezért igyekszem rövidre fogni: rengeteg munka boridegen területen, mások által tehetségesnek mondva; érdeklődés a bor iránt, de amolyan amatőr, megengedhetem magamnak szinten; váltanék erre a területre, de a profik a borral kapcsolatos tudásanyagot hiányolják; ez dacot eredményez és megtöbbszörözött lelkesedést a téma iránt; kolléga egyik régi hobbiját megismerve kiderül, bortémában járatos az úriember, ezzel megadja a kezdeti lökést; kóstolókra járás,  tudatos kóstolás, ismeretanyag építés; találkozás egy, a szokásos értelmezés szerint atipikus borásszal; ebből a találkozásból egy barátság kialakulása; még több kóstoló, még több kóstolt bor, sokkal szakmaibb megközelítés; mivel őt nem a szakmai múlt megléte érdekli, közös munka; telik az idő, még több közös munka, együtt töltött idő, kóstolások és sok beszélgetés (...annál is több); fesztiválok, kóstolók, mindenféle esemény ezúttal a pult másik oldaláról; még több kóstoló a pult szokásos oldaláról; pincelátogatások drasztikus fokozása a személyes kapcsolatok szépsége miatt; kisebb mennyiségű borkészlet saját részre való felhalmozása; ebbe az őrületbe másokat is belevonzás, miközben az ’órákig a témáról mesélés’ képességének kialakulása, amit a korábban látogatott borászok lelkesedése fűt; szerelem a dűlők iránt, sokszor mindenféle buta bolyongással összekötve; kedvelt borászaim másokkal megismertetése, személyesen, boraik útján; a mardosó gondolat, hogy ezzel komolyabban foglalkozni kellene. Ez utóbbi tartott kicsit sokkal tovább, mint kellett volna. Most itt vagyunk. Úgy néz ki, már nincs visszaút. Szerencsére.

Talán nem más ez a fenti kuszaság, mint a hobbira találásom leírása. Az ’előző’ életemben inkább/minden a munka körül forgott. Egyszerűsítve a képet, a szabadidőm ’értelmes kihasználása’ kimerült az üssük el az időt bármivel, mert éppen nincs jobb ötlet szinten, így mondhatom, hogy ez egy roppant kellemes változás. Szomjúhozva a témával kapcsolatos szakmai ismeretet, igyekszem ott lenni, ahol csak lehet és tudok. Igyekszem továbbra is sokat és tudatosan kóstolni. Mindenhol nyitott füllel járok, amatőr és profi véleményeket is meghallgatok, de leginkább nyitott szemmel, nyitott szívvel teszem mindezt. Próbálom ezt az információt feldolgozni szakmai és fogyasztói szemszögből is. Törekszem az elérhető ismeretanyagot megszerezni és a lehetőségekhez képest minél jobban elmélyíteni – soha nem voltam magolós ember, nem tudom bevágni a ’tananyagot’. Emiatt kicsit lassabban, de remélem, alaposabban tanulok. Hiszem azt, hogy mint minden másban, itt is a tanulni, tanulni, tanulni elv működik. Persze itt a kóstolni, kóstolni, kóstolni verzió a járható út.

Talán a legfontosabb, a borfogyasztás mennyiségétől függetlenül, hogy igyekezzünk a lehető legtöbbet megtudni arról amit iszunk. Én így teszek. Ennek köszönhetően az átlaghoz képest több kóstolt tétellel találkoztam – lehet, hogy Mr. Red még így is jobban áll. Kialakult egy összehasonlítási alap terület, fajta, évjárat vonatkozásában – hogy mást ne említsek – és ez teszi érdekessé a játékot. A kóstolópult mindkét oldalát megjárva rájöttem, hogy bár amíg a szándék sokakban megvan arra, hogy nyitottan kóstoljanak, a körülmények áldozatai lesznek.

Amit én igazából szeretnék az az, hogy lehessen megismerni olyan borászok olyan borait, évjáratait is, amivel egyébként nem feltétlenül találkozhatnánk szembe a boltok polcain. Ha véletlenül valahol mégis, akkor az ismeretlenség miatt inkább a jól megszokott termelő, jól megszokott borait választjuk, akkor is, ha az már nem olyan, mint amikor megszerettük. Mr. Red és Mr. White néven – ezekről legközelebb – szeretnénk megdolgozni helyettetek a piacot. Kisérletezni, felfedezni és megismertetni veletek amit látunk. Amit pedig magunk is megvennénk, azt elhozni másoknak is. Nem a profit a vezérlőelv, ezért az árak sem lesznek magasabbak, mint azok amikkel a boltok polcain lehet találkozni. Ami inkább eltérő, hogy mi nyitott szemmel és nyitott szívvel járunk helyettetek is. Ez sokszor nem feltétlenül jó, viszont erről nem mindig beszélek/beszélünk majd. Miért…, hogy csak 2 dolgot említsek:

Feltételezve, hogy a szőlész, a borász és még sokan mások sokat dolgoztak a termékkel mire a palack az asztalra került, megtisztelem ezt a munkát, úgyhogy ha nem találom a jót benne, inkább hallgatok. Már csak azért is mert minden pince, minden szőlő, minden borász, minden bor az idővel nemesedik. Nemcsak a palackban hanem az évek  tapasztalatai útján. Ami egyszer nem volt megfelelő, az később még lehet jó. Mérlegelnünk kell azt, hogy Ők 1 évben 1 alkalommal próbálkozhatnak, sokat kockáztatva közben, hogy a szánk ízére valót készítsenek. Így el is értünk a másik fontos ponthoz, miszerint mindenkinek más és más a szép, az ízletes vagy éppen az adott pillanat hangulatához illő. Más korosztály, más része az országnak eredményezhet jelentősen eltérő igényeket és ízlést. Ezért is vagyunk ketten – lehet, hogy többen, de a tervekről majd később –, más alapérdeklődéssel, más korosztályban, az ország eredetileg más-más szegletéből, más-más borvidék iránti vonzódással.

 Jó kóstolást,