A Sauvignon Blanc nagyvárosi bor. New York jut eszembe és Woody Allen, ahogy egy manhattani bárban füstbe burkolózva (régen még lehetett...) vitatja meg bölcsészhallgató kinézetű barátaival és nálánál 20 évvel fiatalabb barátnőjével Kierkegaard Félelem és reszketését. A háttérben pedig Gershwin zenéje szűrődik át a taxi-dudák harsogásán. Aki nem csak hogy New York-i, de még a nevében is hordozza a bor szócskát! Legalábbis én így képzelem el a jó Sauvignon Blanc-t.
Képzelem, mert túl sok olyant, ami ezt az életérzést maradéktalanul adja, még nem ittam idehaza (ami az én hibám is, nem kerestem tudatosan). Eleve nem különösebben népszerű szőlő, ha már világfajta, akkor inkább a Chardonnay dívik errefelé. Ami érthető, mert a könnyed, gyümölcsös kategóriában nekünk van más (Irsai, Cserszegi, Szürkebarát). De mi azért szeretjük, és a poén kedvéért még egy hasonló árkategóriában lévő francia nedűvel is összevetettünk a kiválasztott három palack hazait, hogy belőjük, tudjuk-e hozni a nemzetközi színvonalat.
Benedek Epres Sauvignon Blanc 2012 – Mátra
Jól indulunk, az illat felcsigáz, sokat ígér, kóstolásnál viszont kapunk egy kis pofont. Mint egy csélcsap hölgyike, aki a flörtöléssel jól felhúz, majd finoman hárítja a közeledésedet. Az arcul legyintés itt karakán savak és egészen markáns ásványosság képében jelenik meg, utóbbira a gyümölcsös illatok alapján nem számítasz. Hiába vesz vissza Péter folyamatosan a rá korábban jellemző „nagy test - nagy alkohol - nagy élvezet” filozófiából, ez a bor még így, „visszafogottan” is nyomulós. Pedig a borász egyáltalán nem ilyen, inkább szerény, nyugodt embernek ismerem. Úgy látszik, alkotásaiban éli ki az elfojtott énjét :)
És természetesen, ahogy mindig, egy kis elutasítás csak még vonzóbbá teszi rajongásunk tárgyát. 2000 Ft, ha szereted, hogy a borban a fajtajelleg mellett a terroir is megjelenik, venni kell belőle.
Pántlika Gálickő Sauvignon Blanc 2012 – Dörgicse
Az előző, csavarzáras-reduktív tétellel szemben ez itt kapott hordót, már illatban is dominálnak a másodlagos jegyek, a színe is mélyebb. Kóstolva végtelenül lágy, lekerekített tétel – helló, helló, a Kék rapszódiáról volt szó, nem a Kék Duna keringőről! Szóval ez itt más. Nem annyira Sauvignon Blanc, mint amennyire jó, mint bor. Kiegyensúlyozott, könnyen fogyasztható, pedig van teste-lelke. Én speciel szeretem a harapósabb, pörgősebb, „nagyvárosi” stílust, de a társaság hölgytagjánál például ez volt a nyerő. Egy ezressel viszont hosszabb, 3 ropi körül szerezhető be borboltban.
Benedek Epreskert Sauvignon Blanc 2011 – Mátra
Most áll meg a tudomány! Ez sem egy tipikus tétel, már illatban dominálnak a barackos jegyek, és a mélyebb szín is arra utal, hogy teljes érettségű, igen koncentrált anyagból készült. Fát is kapott szerintem egy keveset, vagy részben. A brutál alkohol mégsem lóg ki belőle, ahogy semmi sem lóg ki belőle. Péter itt érezhetően nagy bort akart csinálni, nem azt, amire elsősorban ez a fajta való, és láss csodát, nálam működik a dolog. Kár hogy már nem elérhető, mert vennék belőle. Sokat.
La Forge Estate Sauvignon Blanc 2010 – Pays d'Orc
Ha már tipikus, akkor azt megint a külföldi palacktól kapjuk meg. Üde savak, és tankönyv-ízű bodzás-szalmás, zöld almás-citrusos jelleg. Úgy tűnik, bizonyos szempontból a külföldi borisszáknak könnyebb a helyzete: már a 7-8 eurós kategóriában biztosra mehetnek. Mégse irigylem őket nagyon, mert ha ez kell, akkor nekünk is itt a Nyakas, ezen túl viszont kis országunkban nem lehetetlen vállalás a benedekpetik, losincibálontok és ludányibalázsok felkutatása, megismerése sem. Akiknél a sztenderd nem, de a magas minőség garantált, ahogy az is, hogy szívük-lelkük, a terület, az időjárás, és egy kicsit a szerencse is benne lesz a borokban. Valahogy ez izgalmasabban hangzik, nem?
A fajtát még korántsem végeztük ki, Etyek-Buda ebben a stílusban megkerülhetetlen, sőt egyik kedvenc (megint csak kicsit különc) Sauvignon Blanc-om (Árvay) is kimaradt ezúttal, mert a kóstoló-minta nem érkezett meg időben. Szóval folyt. köv.
Akik folyton beledumálnak